Reggel van. Valaki csengetett és felébresztett ezért hát felkeltem. Az egyik pincér volt az, csomó finomságot hozott, kalácsot, pogácsát, müzlit és a kedvencemet: kakaót. Miután elment a pincér, leültünk a díványra és ettünk.

-Nem hittem volna, hogy ez a kalács ennyire finom!-mondom miközben John bekapcsolja a TV-t és a Disney Channelre kapcsol. Éppen a Wizards of Waverly Place megy. Imádom ezt a sorozatot!

Reggeli után felöltözöm. A piros farmeromat veszem fel, hozzá a sárga pólómat és a fekete cipzáros felsőmet. 

Kitekintek az ablakon, esik az eső.

-Gyere Alexa, fedezzük fel a hotelt!-mondja nagy örömmel Kate.

Indulunk is. A liftben nagyon sokan vannak, mindenki az alaksorba indul. Amint leérünk leülünk egy asztalhoz. Mellettünk egy anyuka van egy fiúval, kb. annyi idős lehet, mint én.

Az anyuka megszólít minket:

-Jó napot! Maguk most költöztek ide?

-Igen!-válaszolja Kate.

-A gyermekük nagyon ismerős.

-Alexa Cruz vagyok.-nyújtok nekik kezet.

-Á, maga Alexa, nagy rajongója vagyok és a fiam is, láttuk a szépségversenyen, egész Európában ezt vetítették. Ő a fiam, Drew.

-Szia Alexa! Nagyon csinos vagy!

-Ó, köszönöm szépen!-kissé zavarban vagyok, elpirulok.

-Nincs kedvük meginni velem egy kávét? Átülhetünk egy másik asztalhoz.-javasolja a hölgy.

-De szívesen!-helyesli John.

-Ti itt maradtok?-kérdezi Kate, miközben a táskájáért nyúl.

-Igen!-válaszolom.

-Menjenek csak nyugodtan!-mondja Drew.
Hirtelen csönd. Ideje lenne megszólalnom.
-Mit szeretsz csinálni szabadidődben?-érdeklődöm.
-Netezni, filmeket nézni és gördeszkázni. És te? Gondolom modellkedsz meg ilyenek...
-Nem, leginkább színészkedek, most kaptam egy szerepet itt Londonban, bár csak egy mellékszerep.
-Az is valami. Sportolsz valamit?
-Tavaly jártam táncra, még Bécsben. Mond, megtanítasz gördeszkázni?
-Persze gyere!-mondja és kinyitja nekem az ajtót.
A hotel előtt vagyunk, az utcán. Szép látvány. Felfelé nézve látom, hogy milyen magas ez a hotel.
-Jó a deszkád!
-Köszi Lex!-mosolyog és én is.-Akkor csak nézz, mutatom.-és ezzel felpattan a deszkájára és menőn megmutatja, hogy hogyan kell ezt csinálni.
-Klassz!-dicsérem Drew gördeszka "tudását".
-Megpróbálod?-kérdi és felém nyújtja fekete deszkáját.
-Persze! Várj...! Mi lesz, ha nem tudok megállni?
-Akkor tedd az egyik lábad a deszka végére.
Ráállok a deszkára. Izgatott vagyok, mi lesz hogyha elesem és összetöröm magam?
-Oké, indulok.-billegek.
-Ne fogjalak meg?-s megfogja a derekam.
-Köszi, nem.-és ezzel elindulok.
Simán megyek a deszkán, nagy önbizalommal és nem félek az elesésétől. Aztán megállítom a lábam végével.
-Szuper volt!-tapsol Drew.
-Köszi!-és visszaadom a gördeszkáját.