2014. február 13., csütörtök

A forgatás napja. Reggelire gyorsan bekaptam egy melegszendvicset, aztán félkor útnak indultunk. Most pedig a helyszínen vagyunk Kate-tel, most John dolgozik. Új munkahelyet talált, építész. Szuper ez a hely! 3 nagy busz féleség díszlett a helyszínen, mire odaértünk. Az egyikben a ruhák vannak és próbafülkék, meg a sminkcuccok, a másodikban kellékek vannak és ott fogom fel venni a dalt, a harmadikban pihenni lehet. Éppen a tükör előtt ülök, egy hölgy csinálja a hajam és kisminkelnek. Számtalan színész és színésznő ül mellettem, kissé zavarban vagyok, izgulok.
-Gyertek!-szól be a rendező. Mind kivonulunk.-Ugye mindenki tudja, hogy mit kell csinálnia?-kérdezi.-Alexa te jössz velem!-mondja, kissé furán nézek, hova megyünk?
Megyek utána, vajon mit akarhat?
-Felvesszük a dalt.-mondja.
-A hosszú ruhámban és a sminkben?-gondolom.-Akkor ezzel az erővel mondhattad volna ezt is, most akkor minek öltöztem fel ebbe a selyem ruhába?!-mérgelődöm.
Végül az egyik buszon kötünk ki. Egy egész hangstúdió állt ott. Csak úgy álltam, mint aki meghalt. Nem tudtam befogadni ezt a látványt. De....most kezdek el igazán ideges lenni.
-Itt fogod elénekelni a dalt, itt van a dalszöveged, a zenét most fogod hallani először...-nyújtja a szöveget és letessékel egy székre.
Meg hallom a zenét.
-Próbáld!-mondja a producer.
-Nem lehetne, hogy magamban elmondom a szöveget, hogy illeszkedjen a dalhoz, elég szégyenlős vagyok.
-Legyen!
A dal játszódik a háttérben. Kb már tudom, hogy hogyan fogom énekelni, emitt-amott lesznek benne hajlítások is és azt is tudom, hogy mikor fogom kezdeni. A zene zongorával kezdődik, de a refrénnél már van benne gitár is.
-Oké, készen állok! Vegyük fel a dalt!-mondom nagy önbizalommal.
Beállok a mikrofon mögé.
-Kezdhetjük?-kérdezte a producer.
-Igen!-válaszolom nagy lelkesedéssel.
Elindítják a dalt, ideges vagyok, de tudom, hogy jól fogok teljesíteni majd.


When the people rise up 
Against the King 
We can not do anything, just ... 
Just make a revolution. 

It's time to get something to go 
We overcome the army 
To live freely, 
Free to live 

We sad, 
To keep you treat us like prisoners, 
Now do revolution, 
And finally reap the victory 
And finally we will be free 
happy born 
The homeland will do anything 

When the people rise up 
Against the King 
We can not do anything 
Only victories 

We sad, 
To keep you treat us like prisoners, 
Now do revolution, 
And finally reap the victory 
And finally we will be free 
happy born 
Whatever the Homeland 

We sad, 
To keep you treat us like prisoners, 
Now do revolution, 
And finally reap the victory 
And finally we will be free 
happy born 
For the Homeland anything ...


-Hű, ez fantasztikus volt! Csodálatos, gyönyörű hangod van!-dicsér meg a producer és tapsol.
-Köszönöm!-örülök. 
-Fél óra múlva már forgathatjuk is a filmhez a klipet.
-Rendben!-távozom a buszról.

Most a jelenetem jön. Utána meg persze a videoklip. Futok a néppel, elesek, sírok, felsegítenek és tovább futok.
-Menni fog!-mondom magamnak.
-És ÁLLJ!-kiabálja a rendező a többi szereplőknek.-Alexa, te állj oda hozzájuk!-mondja.-A felvételre mindenki FUSSON!-ismét kiabálja a rendező.
Odamegyek a többiekhez.
-És felvétel!
Futunk! Jól érzem magam a bőrömben, de próbálok színészkedni és a legjobb formámat nyújtani. Itt jön az a pillanat, hogy elesem.
-Áu!-mondom, közben a bokámat fogom.
Most jön ide a fiú, kb 32 éves lehet:
-Gyere, állj fel!
-De nem bírok, a bokám...,nagyon fáj.
-Elhiszem, hogy fáj, de menekülnünk kell, vagy különben téged is börtönbe zárnak, amiért segítettél nekünk.
-Jó, rendben!-válaszolom.
Felsegít s futunk.
-És ÁLLJ!-végre készen vagyunk, fáradt vagyok.
A kocsiban pedig félig alszom, félig pedig Kate-nek mesélem a történteket.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése