Amikor 2007-ben megnyertem az országos gyerek szépségversenyt Ausztriában nem gondoltam volna, hogy idáig eljutok, de köszönöm ezt a lehetőséget a nevelő szüleimnek: Katenek és Johnnak.
Éppen most csomagoljuk össze az összes holminkat ami van, mert kaptam egy jó filmszerep ajánlatot Londonban és odaköltözünk. Ennek az egésznek nem nagyon örülök, hisz Johnnak is fel kellett mondania, a munkahelyéről, az állatkertből, ő volt az egyik segéd. Ő által szerettem meg az állatokat. A barátaimat is itt hagyom, Paula-t, Robert-öt, Max-et, Will-t és David-et is. Nem nagyon ismerem ezt a nyelvet, de ő általuk megtanultam ezt is, szerencsére, hogy tudnak angolul.
A ruháimat bepakoltam 4 bőröndbe, a fényképeket pedig külön dobozba tettem, most a játékaimat pakolom be abba a kék dobozba, amit John vett nekem tavaly, hogy abban tároljam néhány kacatjaimat, amik már nem félnek el a szekrényben, polcon.
Egy kicsit félek megválni ettől a helytől, Bécstől, ez az egyik kedvenc városom, itt laknak a barátaim, itt nyertem meg a szépségversenyt és lakik a papám, a nagynénémmel, Limonnal. Elég érdekes név, igaz? Különleges és egyedi név szerintem. Ezt a nevet Limon édesanyja Suzy találta ki, ki most jelenleg Canadában lakik a nagybátyámmal Ericcel, és Eric feleségével Liana-val. Szegény Lime nem mehetett külföldre, mert a nagyapám ragaszkodott hozzá, hogy járja ki a közép sulit, majd a fősulit. Limon-t 17 évesen hagyta el az anyja és bátyja, Eric és most Lime 19 éves. Még telefonon sem beszélgetnek, csak Ericcel. Ilyenkor gondolok bele, hogy én sem ismerem a szüleimet.