Ma volt az egyik legjobb napom. :D Éppen dalokat írtam, Kate pedig főzött, mikor csöngetett valaki. Arra eszméltem, hogy öltönyös huszon valahány év körüli férfi jön be.

A fickó illedelmesen köszön és belép:
-Jó napot hölgyek! - rakja le a kanapé mellé fekete bőröndjét és leveszi a cipőjét, melyre, ha rásüt a nap fénylik, és látszik rajta, hogy vakolatlan tiszta.
-Jó napot! Maga... - Kate furcsán néz az idegenre. Olyan otthonosan érzi magát, mintha már korábban járt volna itt és tudja, hogy mi merre van.
-Ó, elnézést! - és megigazítja fehér ingje gallérját. - A nevem Joshua Ray - mondja - De szólítsanak nyugodtan Joshnak.
-Ööö... - néz tétlenül Kate rám. - Foglaljon helyet! - s rámutat a mellettem szabad helyre. - Kér valamit inni? Vagy megkínálhatom valamilyen sütivel?
-Ó, egy ásványvíz jól esne - mondja, s leül mellém.
Kate kiszaladt a konyhába egy pohár vizért.
-Te vagy Alexa Cruz? - kérdezi.
-Igen - nyögöm ki végül.
-Mit csinálsz? - érdeklődik és a nyitott mappámra néz, ahol a dalok vannak. Felveszi a mappát és olvasgatni kezdi a lapokon az írást. - Ezek dalszövegek?
-Igen - válaszolom Josh-t nézve. Mégis ki ő?
Kate megérkezik egy pohár vízzel és egy kis csokis sütivel. Úgy látszik, hogy most lett kész, mert nagyon friss illata van és még gőzölög. :)
Majd Kate is leül mellém és abba hagyom a dalírást, egy kis időre, míg a pasi elmondja, hogy miért jött, és félre rakom a rózsaszín mappám és a tolltartóm.
-Szeretném Alexandrát menedzselni - kezd bele mondandójába én meg úgy ledöbbenek, hogy szinte nem is kapok levegőt, és összenéztünk Kate-tel. Hogy mi?! Látnotok kellett volna az arckifejezésünket.
Egy kis rövid csend után Kate megkérdezi:
-Menedzselni?
-Igen, hallottam, hogy nagyon jól színészkedett a filmben és, hogy milyen szépen énekelt. És ebben szeretném Alexát támogatni, bárha ő is akarja.
Kate rámnézett egy "mondjam, hogy igen" kifejezéssel.
-Hát oké! - mosolyodtam el.
-Rendben! Most viszont megyek, mert nem szeretném magukat zavarni - állt fel a kanapéról és odanyúlt a táskájáért. - Adok egy névjegykártyát! - vette ki az ingje zsebéből a kártyát. - Holnap ugyanekkor jövök, viszontlátásra - és kiment az ajtón, majd becsukta.
Kate-tel csak úgy egymásra néztünk és leblokkoltunk, "hogy most mi van?" kifejezéssel, végül elmosolyodtunk.

A nap végén, vacsoránál, pedig ezt az egész örömhírt elmeséltük John-nak, aki szintén velünk örült az új újságnak. :)

Ma egész nap a gitáromon lógtam. Muszáj volt pengetnem, imádom ezt a rock hangzást. John szerint egyforma a zeni stílusunk, szerintem is. A szobámba egy csomó dalt komponáltam és írtam, szerintem lenne egy albumnyi dalom. Bárcsak lenne egy együttesem!
Vacsoránál kérdezte John, hogy mit csináltam egész nap, de volt egy sejtése.
-A gitáromat pengettem, oltári a hangzás. Nagyon sok dalt írtam, szerintem lenne egy albumnyira való - mosolyodtam el.
-Mi lenne, ha alakítanál egy együttest? - kérdezte John és közben bekanalazta a levesét.
Egyenesen Kate-re néztem, hogy mit szól hozzá, mindenesetre jó ötletnek tartotta.
-Jó, szerintem is klassz lenne egy együttes - mondtam, annyira izgatott lettem, hogy legszívesebben körbe akartam repülni a szobát. -Holnap szólok Drew-nak, hogy segítsen ebbe nekem. :)

A mai nap igazán klassz, szép tavaszias idő van. Délelőtt a városban csavarogtunk Kate-tel, vásárolgattunk ezt-azt. Nagyon jó kis délelőtt volt, megnéztünk pár nevezetességet.
Fél 12-kor pedig kaptunk egy hívást John-tól, hogy menjünk az állatkertbe. Imádom az állatokat, a kedvenc a kis bébi elefánt, kit Marie-nak neveztek el. Először megnéztünk néhány kedvenc állatomat, a teve nagyon unalmas volt, csak evett. ;) Vicces volt. Majd az állatkert éttermébe mentünk. Felmentünk a lépcsőn és az étterem teraszára sorakozó padokat és székeket néztük, hogy hol lehet John. Annyian voltak, de szerencsére hamar kiszúrtam a nevelőapámat. John Bécsben is az állatkertben dolgozott, ezért sokszor bementünk hozzá és megnéztük az állatokat. Most viszont csak kirándulunk itt. Leültünk és rögtön a kezünkbe vettük az étlapot. Én sült krumplit kértem kechuppal és salátával; Kate szintén azt, amit én; John pedig nagy adag sült húst és mellé salátát és pirítóst (ez biztos valami híres londoni koszt lehet). Jó ízűen falatoztunk és csevegtünk. Desszertnek egy-egy epertortát rendeltünk. Finom volt. :))
De a délután volt a legemlékezetesebb számomra. John-tól kaptam egy gitárt. Nem akusztikusat, hanem igazi elektronikus gitárt. Nagyon örültem ennek, rögtön ki is akartam próbálni, de nem mertem, mert féltem, hogy az étterem vendégei észreveszik majd és felháborodnak és mondják, hogy hogy merem megzavarni az ebédjüket.
Hazafelé jövet, már a kocsiban kipróbáltam a gitárt, nekem nagyon tetszett a hangzás, ahogy a gitárt pengettem. Pont hozzám való.

Ismét a forgatáson. Most szép lila és fehér ruha van rajtam egy gyönyörű barna cipellővel. Ebben a ruciban nagyon magabiztosnak érzem magam. A stylistok kitettek magukért.
A rendező egy fához kísér, ami egy dombon van és szépen lenéz egy tóra és egy falura. A fán egy hinta díszeleg.
-Alexa, kétszer fogjuk forgatni a klipet. Az egyik jelenetben odaállsz a fához játszol, sétálgatsz, élvezed ezt az egészet; a második jelenetben pedig hintázol. Ne feledd a klipben tátogni kell! Ha meghallod a zenét, nem énekelsz, tátogsz!
-Rendben!-nyögöm s odasétálok a fához.
Kezdődik a dal.
-Magabiztos vagyok, élvezem ezt az egészet, menni fog!-biztatom magam.
Tátogok, ahogy kérte a rendező. Sétálok és élvezem a dallamot, ezt az egészet. Boldog vagyok!
Egy kicsit szokatlan, hogy ennyi ember áll körülöttem és néz, bár én eléggé társaságkedvelő vagyok. Szokatlan még ez az egész, de hamar megszokom az új környezetet.
-És VÉGE!-mondja a rendező.-Szép anyagot vettünk fel! Gyere Lexa nézd meg!
-Lexa??-gondolom magamban s fogom magam odamegyek. Jobb lett, mint gondoltam, a minőség is szép.
-Köszönjük ezt a csodálatos munkát!-mondja a producer és a rendező közben kezet rázunk, ahogy az "üzletemberek" szoktak.
Nekem tetszik a klip, meglátjuk, hogy milyen lesz egészében.